Mert első kisbabámat vártam, és mint ilyen fogalmam sem volt, hogy mi várhat rám.
Szükségét éreztem egy olyan asszonyi segítőnek, akinek van szülési tapasztalata és át tud engem segíteni a nehézségeken, félelmeken. Már a várandósságom előtt ismerkedtem dúlákkal, de szinte az utolsó pillanatban sikerült találkoznom azzal az asszonnyal, akinél rögtön érzetem azt a szikrát, ami megmutatta számomra, hogy igen, ő tud majd nekem segíteni. És így is volt! Ott volt velem, ha kellett masszírozott, ha kellett fogta a kezem, ha kellett félrevonult.
A vajúdásom kezdeti szakaszában megtapasztaltam az egyedüllétet és a kiszolgáltatottságot, és ezt nem kívánom senkinek.
Fontos volt számomra, hogy ne legyek egyedül és, ha szükséges, akkor apának is legyen támasza. Örülök, hogy a férjem és a dúlám is velem volt!
(Hozzáteszem, hogy apa eleinte nem értette, miért szeretnék én dúlát is, de a találkozók folyamán egyre inkább látta, miben tud segíteni egy dúla, és a szülés alatt ő is nagyon hasznosnak és megnyugtatónak érezte, hogy van mellettünk valaki, aki tapasztalt és egy kívülálló higgadtságával tudja kezelni a helyzetünket.)
Most már tudom, hogy jó a támogatás, és ezt minden leendő anyukának elmesélem.
Köszönöm Ellának, hogy segített nekünk!